Azt hiszem mostanság értem el a téli depresszió legmélyebb szakaszát. Mikor lesz már nyár?
Remélem ti melegebben vagytok, itt még mindig mínusz 30 körül van a hőmérséklet, ami kicsit elviselhetetlen.
Mostanság minden nap sütögetek, hogy elviselhetőbb legyen a bezártság. Ha így folytatom, hízni fogok, nem fogyni.
És elmondaná valaki, hogy ki a fenének az ötlete volt Winnipeg? Csak úúúgy hibáztatnék valakit helyettem...
De azért ne ilyedjetek meg, még mindig a régi optimista vagyok, csak kicsit befagyott a gépezet.
Ígérik, hogy a tavasz egy szép keddre fog esni :) Már várom...
2011. február 24., csütörtök
2011. február 15., kedd
Vegas képek
 |
| Calgary vasút állomás belváros |
 |
| belváros |
 |
| ha nem találsz senkit, akiben megbíznál, hogy nem szalad el az új kameráddal |
 |
| sétáló utca |
 |
| fel akartunk menni ebbe a toronyba, hogy lássuk az egész várost, de nem volt időnk, későn találtunk rá |
 |
| Las Vegas repülőtér, előtte fotó |
 |
| úton a Grand Canyonba |
 |
| a buszon |
 |
| Hoover dam (az első "pihenő", ahol is csak száz lépcsőfokot másztunk meg a kilátásért) |
 |
| nemtudomcsakjólnézettki |
 |
| A helikopteren |
 |
| a helikopterről |
 |
| szintúgy |
 |
| Colorado folyó |
 |
| túléltem hányás nélkül fotó |
 |
| A világ tetején |
 |
| A kilátóból |
 |
| Nem vicceltem, amikor a szakadékba való láblógatásról írtam |
 |
| Flamingo hotel |
 |
| Tresure Island |
 |
| Mirage |
 |
| Caesars Palace |
 |
| Belaggio |
 |
| Harley Davidson |
 |
| New York New York |
 |
| New York New York |
 |
| Roller Coaster |
 |
| Éppen lassú tűzön sütögetnek, utána fotó |
 |
| utána fotó, csak hogy érzékeljétek szenvedéseinket |
ezer bocsánatkérés
Sajnálom, de lusta dizsnó vagyok. Gondolom ez senkit sem lepett meg :) (tessék ám tiltakozni, hogy nem iiiis!)
Milyen is volt Vegas? Egy szóval őrűlt! Ahogy én láttam, az emberek a reptéren hagyják hétköznapi énjüket, és átvedlenek kamasszá. A teljesen civilizált külsejü népek lebratyiznak veled az utcán, persze szalonspiccesen.
A Riviera szállodában szálltunk meg, ahol persze nem sok időt töltöttünk az alváson kívül, amivel eléggé fukarkodtunk, természetesen. Ki akar aludni egy városban, ami sohasem alszik. És ezt értsétek szó szerint! Itt a legtöbb étteremben reggelit kínálnak vacsorára, ha megkívánnád a rántottát hajnali kettőkor.
A puccos szállodák nem sznobok, bármikor behetsz sétálni, kaszinózni, vásárolni,kaszinózni, enni és, el ne felejtsem, kaszinózni.
Én büdös dög voltam, ugyanis eléggé érdektelen voltam, hogy ki se próbáljak egyet sem a sok ezer félkarúból. Ellenben házasságot sem kötöttem senki emberfiával. Szégyenlem is magam.
Első este csak kimentünk sétálni, hogy beszippantsuk a hangulatot. Hajnali 2 felé vissza is mentünk aludni, mert a Grand Canyon túra reggel 6-kor indult. Ez volt edigi életem egyik legfenségesebb helye, ahol megfordultam. Egyszerűen gyönyörű volt, képekkel és szavakkal nem lehet visszaadni. A busszal elmentünk a South Rimhez, ahol tettünk egy helikopter túrát a Canyon felett. Majdnem sírtam amikor végetért, de szerencsére nem attól, hogy a saját hányásomban ültem. A gyomrom egész jól viselte, amiért meg is jutalmaztam egy kiadós ebéddel. (amit a túra tartalmazott, így nem kellett külön venni semmit)
Ezután még kaptunk 2 órát gyalog a Nemzeti Parkban. Ez volt a kedvenc részem, mert ugye semmi nem pótolhatta volna, hogy a "világ tetején" csücsülhettem, a szakadákba lógattam a lában, és Isten nagyságát csodáltam. Félelmetesen kicsinek éreztem magam. És az a kristálytiszta levegő...
Este 9 körül érkeztünk vissza. Még lementünk sétálni, meglátogattunk pár holtelt (Mirage, Aria, Wynn, New York New York), megvacsiztunk a Harley Davidson caffe-ban, majd hajnali 3 körül visszavánszorogtunk a hotelbe, az úton csak csodáltuk a sok hihetetlen embert, dumcsiztunk kicsit a hogylétünkről pár puccos ruhás, limuzinra várakozó emberkével. Másnap 9 körül elhagytuk a hotelt, sétáltunk a meleg napsütéses városba, és izzadtunk mint a fene. Hihetetlen volt az itthoni mínusz 45 után. 11-kor megreggeliztünk a Flamingoban, annyit ettünk, hogy csak este kilenckor éheztünk meg újra. A napot soppingolással töltöttük, ami annyit tesz, hogy vettem egy táskát, és utána végig szenvedtem pár száz másik üzletet Hayounggal, akit elkapott a vásárlási láz. Vett is magának 2 szerintem teljesen egyforma farmert, meg több apróságot, amiről inkább nem számolnék be, ugyanis ez az én úti naplóm, vagy mi.
Este átöltöztünk a hotelben, és megnéztünk egy király show-t a Wynnben, a neve La Reve. Ez amolyan medencés, akrobatikus színház. Hasonló mint a Cirque du Soleil, amire sajnos nem kaptunk jegyet, mert a jó show-k kedden és szombaton voltak, miért is ne, amikor nekünk csak a vasárnap és a hétfő esténk volt szabad. Utána egy olasz étteremben ettünk a Venetian közelében, ami Velence kicsinyített mása akart lenni ( mármint a szálloda, nem az olasz risztoránte :) )
Kedden korán kijelentkeztünk a szállodából, és elmentünk a New York New Yorkba kipróbálni a roller coastert. Persze a szemüvegemet magamon felejtettem, így a a hullámvasutazás közben a kezemben szorongattam, imádkozva, hogy a félelemtől össze ne törjem. Csak két perc volt, de én majdnem beleőszültem. A tévé felvételek hazudnak, senki sem kiabált, csak tátott szájjal lefagyott, amikor 90 fokban zuhant lefelé. Valahogy eszembe se jutott jajgatni.
Utána rohantunk vissza a hotelhez a csomagjainkért, hogy le ne késsük a megrendelt repülőtéri kisbuszt. Időben meg is érkeztünk, a shuttle sajnos nem, ők elfelejtkeztek rólunk. A csomagmegőrzős egy jótétlélek volt, és önzetlenül (természetesen a borravalónak köszönhetően) felhívta nekünk a sofőrszolgálatot, így egy óra késéssel, de megkaptuk a fuvart, de még így is időben megérkeztünk a reptérre, és hazarepültünk a mínuszba. És ennyi!
Ja az első nap, mielőtt megérkeztünk Vegasba, még egy 6 órát Calgaryban töltöttünk, ez is nagyon szép volt, és Winnipeghez képest meleg mínusz 5 fok volt. Sok mindenre nem volt időnk, csak sétáltunk egy pár órát a belvárosban és megebédeltünk valahol. De elmondhatom, hogy voltam Calgaryban is.
Milyen is volt Vegas? Egy szóval őrűlt! Ahogy én láttam, az emberek a reptéren hagyják hétköznapi énjüket, és átvedlenek kamasszá. A teljesen civilizált külsejü népek lebratyiznak veled az utcán, persze szalonspiccesen.
A Riviera szállodában szálltunk meg, ahol persze nem sok időt töltöttünk az alváson kívül, amivel eléggé fukarkodtunk, természetesen. Ki akar aludni egy városban, ami sohasem alszik. És ezt értsétek szó szerint! Itt a legtöbb étteremben reggelit kínálnak vacsorára, ha megkívánnád a rántottát hajnali kettőkor.
A puccos szállodák nem sznobok, bármikor behetsz sétálni, kaszinózni, vásárolni,kaszinózni, enni és, el ne felejtsem, kaszinózni.
Én büdös dög voltam, ugyanis eléggé érdektelen voltam, hogy ki se próbáljak egyet sem a sok ezer félkarúból. Ellenben házasságot sem kötöttem senki emberfiával. Szégyenlem is magam.
Első este csak kimentünk sétálni, hogy beszippantsuk a hangulatot. Hajnali 2 felé vissza is mentünk aludni, mert a Grand Canyon túra reggel 6-kor indult. Ez volt edigi életem egyik legfenségesebb helye, ahol megfordultam. Egyszerűen gyönyörű volt, képekkel és szavakkal nem lehet visszaadni. A busszal elmentünk a South Rimhez, ahol tettünk egy helikopter túrát a Canyon felett. Majdnem sírtam amikor végetért, de szerencsére nem attól, hogy a saját hányásomban ültem. A gyomrom egész jól viselte, amiért meg is jutalmaztam egy kiadós ebéddel. (amit a túra tartalmazott, így nem kellett külön venni semmit)
Ezután még kaptunk 2 órát gyalog a Nemzeti Parkban. Ez volt a kedvenc részem, mert ugye semmi nem pótolhatta volna, hogy a "világ tetején" csücsülhettem, a szakadákba lógattam a lában, és Isten nagyságát csodáltam. Félelmetesen kicsinek éreztem magam. És az a kristálytiszta levegő...
Este 9 körül érkeztünk vissza. Még lementünk sétálni, meglátogattunk pár holtelt (Mirage, Aria, Wynn, New York New York), megvacsiztunk a Harley Davidson caffe-ban, majd hajnali 3 körül visszavánszorogtunk a hotelbe, az úton csak csodáltuk a sok hihetetlen embert, dumcsiztunk kicsit a hogylétünkről pár puccos ruhás, limuzinra várakozó emberkével. Másnap 9 körül elhagytuk a hotelt, sétáltunk a meleg napsütéses városba, és izzadtunk mint a fene. Hihetetlen volt az itthoni mínusz 45 után. 11-kor megreggeliztünk a Flamingoban, annyit ettünk, hogy csak este kilenckor éheztünk meg újra. A napot soppingolással töltöttük, ami annyit tesz, hogy vettem egy táskát, és utána végig szenvedtem pár száz másik üzletet Hayounggal, akit elkapott a vásárlási láz. Vett is magának 2 szerintem teljesen egyforma farmert, meg több apróságot, amiről inkább nem számolnék be, ugyanis ez az én úti naplóm, vagy mi.
Este átöltöztünk a hotelben, és megnéztünk egy király show-t a Wynnben, a neve La Reve. Ez amolyan medencés, akrobatikus színház. Hasonló mint a Cirque du Soleil, amire sajnos nem kaptunk jegyet, mert a jó show-k kedden és szombaton voltak, miért is ne, amikor nekünk csak a vasárnap és a hétfő esténk volt szabad. Utána egy olasz étteremben ettünk a Venetian közelében, ami Velence kicsinyített mása akart lenni ( mármint a szálloda, nem az olasz risztoránte :) )
Kedden korán kijelentkeztünk a szállodából, és elmentünk a New York New Yorkba kipróbálni a roller coastert. Persze a szemüvegemet magamon felejtettem, így a a hullámvasutazás közben a kezemben szorongattam, imádkozva, hogy a félelemtől össze ne törjem. Csak két perc volt, de én majdnem beleőszültem. A tévé felvételek hazudnak, senki sem kiabált, csak tátott szájjal lefagyott, amikor 90 fokban zuhant lefelé. Valahogy eszembe se jutott jajgatni.
Utána rohantunk vissza a hotelhez a csomagjainkért, hogy le ne késsük a megrendelt repülőtéri kisbuszt. Időben meg is érkeztünk, a shuttle sajnos nem, ők elfelejtkeztek rólunk. A csomagmegőrzős egy jótétlélek volt, és önzetlenül (természetesen a borravalónak köszönhetően) felhívta nekünk a sofőrszolgálatot, így egy óra késéssel, de megkaptuk a fuvart, de még így is időben megérkeztünk a reptérre, és hazarepültünk a mínuszba. És ennyi!
Ja az első nap, mielőtt megérkeztünk Vegasba, még egy 6 órát Calgaryban töltöttünk, ez is nagyon szép volt, és Winnipeghez képest meleg mínusz 5 fok volt. Sok mindenre nem volt időnk, csak sétáltunk egy pár órát a belvárosban és megebédeltünk valahol. De elmondhatom, hogy voltam Calgaryban is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)