Es megerkeztem...

Ekezet nincs, nem rohogni...
Kezdem a meset Adamnal es Evanal...
Anyum es tesom egy ora utan magamrahagyott. Megmondom elso korben eleg cefetul ereztem magam. (mint egy kismacska, akit kitettek egy dobozban az esore, az autopalya kellos kozepere... csak hogy erzekletes legyek )
A chek in, a taskafeladas es az ellenorzes is hamar lement, igy volt egy csomo idom, hogy budapestes hutomagnest vegyek neked Csilla :) (csak vicc, ne vard a postan)
Szoval ugorjunk oda, hogy felszalltam a gepre. Klasz volt, nem fajt, kattogott, es nem dugult be egyik nyilasom sem. :) Kaptunk szendvicset, kavet, uditot. Mindenki magyarul beszelt a szemelyzetbol... szoval maga volt a tokely.
Parizs nagyon vicces volt. Szerencsesen fel tudtam szallni az elso buszra, ami a terminalokhoz vitt, de mint kiderult uj volt a sofor es kicsit keringtunk, mire beert minket a masodik busz, ami mutatta a z iranyt.
Akkor nem volt tul vicces. Viszont hallottam izes magyar karomkodast. A ket idosebb uriember Torontoba ment ugyanakkor mint en, es aggodtak, hogy lekesik a csatlakozast, amitol persze en is elkezdtem aggodni.Egyutt kerestuk meg az F terminalt, meglett jelentem. Vagy egy ora volt mire mindenki beszallt es el tudtunk indulni.
Ez a gep nagyon jo volt. Folyamatosan etettek minket, plusz volt valami rumfele, meg vorosbor. Lehetett egy csomo film, cd, radioallomas, sorozat, magazin stb. kozott valogatni. En mondjuk fokent aludtam. A mellettem levo srac is ezt a politikat kovette, s neha arra riadtam, hogy csoppet tul kozel kerultunk egymashoz ebben a bekes egyetertesben.
 Mondjuk nem panaszkodom eleg helyes volt, de a konyoke nem volt mindig kellemes helyen, mondjuk a vesemen megpihenve.
A leszallas maga volt a gyotrelem, en ragoztam, mindent megprobaltam, de a fulem rettenetesen fajt. Csak az tartott vissza, hogy ugy sirjak a szomszed srac vallan, mint egy kisbaba, hogy lathatolag mindenki jol volt rajtam kivul.