folytatas...

Szoval a lenyeg, hogy foldetertunk, hanyasszag volt, de nem en miattam, s ez megnyugtato volt.
Montreal maga volt az orulet. Ki kellett tolteni egy papirt, hogy van e valami elvamolnivalom. Amikor ezt leadtam, elkuldtek az imigration-ba, ra, hoz. (valaszthattok) Hala istennek itt sem kapkodnak el semmit. Szinte otthon ereztem magam. Problema itt sem volt, sorrakerulesem utan 10 perccel mar a csomagomat hajkurasztam, amit, mint kiderult, fel kellett vennem, es ujra feladnom. Beszallokartyat is sikerult szereznem, es meg mindig volt majdnem 4 oram a 7-bol. Kimentem a levegore, hogy meglessem milyen is az idojaras, szoval szippantottam egy kis Montrealt. Nem mondom, hogy kellemes volt. Meleg, budos, nedves, hangos es orult egy hely. Szoval inkabb bementem a tranzitba, szereztem magnest az en Csillabillamnak. Ittam amerikai kavet, jelzem nem direkt, csak ez volt. (fuuuj)
Itt erzekenyultem el masodjara. (Az elso kiborulasom meg Parizs fele volt a tetves fuzet miatt.) Valszeg mert esteledett, hulla voltam, vart meg ram egy majd 3 oras repules, illetve mindenki hianyzott. Osszessegeben meg soha nem sajnaltam magam mint ott, az uccso oraban. Felemelo volt. :)
Az Air Canada nagyszeru repuloutjabol nem sokra emlekszem, ez volt az uccso gep Montrealbol, mindenki eleg faradt volt. Szoval vegigaludtam az utat. Kisebb szerencsetlenkedes utan megvolt a csomagom is, illetve Linda is (a hazkoordiantor). Kocsival hazavittek. Linda megmutatta a szobam, a furdot (ami kiderult masnap, hogy a tolokocsis csajszie, s ez megmagyarazott egy-ket erdekesseget). Sajnos nem tudtam konnyen elaludni, ereztem, hogy itthon reggeledik, hiaba volt itt koromsotet. Miutan elaludtam 10 oran keresztul meg sem moccantam. Aztan kiderult, hogy a tesom teljesen kisajatitotta az eletem, mert az emailfiokomban megtalalta a haz telefonszamat, es utolert. Majdnem sirtam oromomben.
A tegnap fokent lezengessel telt, majd vacsi utan Aleks elvitt engem meg Tomot, az egyik serultet, es megmutatta a tobbi 5 hazat, mindenhova bementunk, koszontunk, eleg vicces volt nezni az arcokat, amikor bemutatkoztam, sokfele hokkent fintor jelent meg az arcokon. De legyen mentsegukre, hogy megprobaltak kimondani.
Ja azt nem irtam, hogy reggel ennek a Tomnak a feszulesere ebredtem. Ez is kolcsonzott a helynek nem otthonossagot.
Este nem kellett altatodalt dudolni. Kidoltem.
A varosrol, a szobamrol, es az emberekrol majd irok kesobb, mert mar lekopott az ujjam.
Nagyon szeretlek benneteket, es hianyoztok.
 Szereto Pirosotok!